Bevezetés
Számos szilárd gyógyszeripari anyag PolimorfizmusA polimorfizmus egy szilárd anyag azon képessége, hogy különböző kristályszerkezeteket (szinonimák: formák, módosulások) alakít ki.polimorfizmus, azaz az anyag azon képessége, hogy különböző kristályos formákban létezik; ezért a kristályrácsban különböző molekuláris elrendeződésekkel rendelkeznek. Szerkezeti különbségeik miatt a polimorfok eltérő szilárd tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint például SűrűségA tömegsűrűséget a tömeg és a térfogat arányaként határozzák meg. sűrűség, szín, Olvadási hőmérsékletek és EnthalpiákEgy anyag fúziós entalpiája, más néven látens hő, annak az energiabevitelnek, jellemzően hőnek a mértéke, amely ahhoz szükséges, hogy egy anyag szilárd állapotból folyékony állapotba kerüljön. Egy anyag olvadáspontja az a hőmérséklet, amelyen szilárd (kristályos) állapotból folyékony (izotróp olvadék) állapotot vált.olvadáspont, oldhatóság, mechanikai tulajdonságok stb. Következésképpen a polimorf forma jelentős hatással lehet a gyógyszeripari feldolgozásra, és befolyásolhatja például az őrlést, a granulálást és a tablettázhatóságot [1].
A fájdalom és láz kezelésére használt paracetamol szintén polimorf, azaz különböző kristályos formákban létezik. E módosulatok mindegyike másképp viselkedik, különösen a termodinamikai stabilitás és a tömöríthetőség tekintetében. Ez utóbbi tulajdonság befolyásolja a paracetamol tablettázhatóságát, vagyis azt, hogy nyomás hatására tablettává alakítható-e. Bebizonyosodott, hogy az orthorombikus paracetamol (más néven II. forma) használható közvetlen tömörítésre. A paracetamol monoklin formájánál (I. forma) jobb tablettázhatósága az orthorombikus kristályszerkezetben lévő párhuzamos csúcssíkok jelenlétének köszönhető. [5, 6]
A kereskedelmi forgalomban azonban a monoklin forma a leggyakrabban használt [4], valószínűleg a jobb termodinamikai stabilitása miatt. Mivel a paracetamol módosulása szorosan összefügg a tulajdonságaival, a feldolgozás előtt, különösen a tömörítést igénylő tabletták előállítása esetén elengedhetetlen, hogy tudjuk, milyen formában van jelen. A következőkben a paracetamol módosulását differenciál pásztázó kalorimetriával határozzuk meg.
Mérési feltételek
1.69 mg paracetamolt mértünk egy átlyukasztott fedelű, lezárt alumíniumtégelyben. Ezt a mintát kétszer 200 °C-ra melegítettük 10 K/perc fűtési sebességgel. A két fűtés között a mintát 10 K/perc szabályozott sebességgel lehűtöttük.
Teszteredmények
A 2. ábra a két fűtési menet mérési görbéit mutatja. Az első melegítés során 169 °C-nál (kezdeti hőmérséklet) észlelt csúcs (zöld görbe) nagyon jól egyezik az I. kristályos módosítás olvadáspontjának értékével (lásd az 1. táblázatot).
Táblázat: A paracetamol különböző módosításainak olvadási hőmérséklete [2, 3]
Módosítás | I | II | III |
|---|---|---|---|
| Olvadási hőmérséklet [°C] | 169 | 156 | < 156 |
A második fűtés során a 85 °C-nál és a 133 °C-nál (csúcshőmérséklet) jelentkező ExotermikusEgy mintaátalakulás vagy reakció exoterm, ha hő keletkezik.exotermikus csúcsok kristályosodásra utalnak. A képződött módosítás ezt követően 156,7°C-on (kezdeti hőmérséklet) olvad meg; ez a II. kristályos formára jellemző.
Következtetés
A szilárd halmazállapot jellemzése központi jelentőségű a gyógyszeripar számára, mivel a gyógyszereket túlnyomórészt szilárd halmazállapotban állítják elő. Az optimális szilárd forma kiválasztása kritikus szempont a gyógyszerek fejlesztése során, mivel azok többféle kristályszerkezetben is létezhetnek. Ez a polimofizmus különböző fizikai tulajdonságokat mutat, amelyek nemcsak a biofarmáciai tulajdonságokat, hanem a tablettázhatóságot is befolyásolják.
Az olvadási hőmérsékletig történő egyszeri DSC melegítéssel azonosítható a vizsgált paracetamol módosulása, ami lehetővé teszi a tömörítés során tanúsított viselkedés becslését.