Fogalomtár
Kristályosság / kristályossági fok
A kristályosság a szilárd anyag szerkezeti rendezettségének mértékére utal. Egy kristályban az atomok vagy molekulák elrendeződése következetes és ismétlődő. Számos anyag, például üvegkerámia és egyes polimerek úgy állíthatók elő, hogy kristályos és amorf területek keveréke keletkezik.
Azonban még a teljesen kristályos anyagok esetében is változhat a szerkezeti tökéletesség mértéke.
Például a legtöbb fémötvözet kristályos, de általában sok független kristályos régióból (szemcsékből vagy kristallitokból) áll.
A szemcsehatárok által elválasztott különböző orientációkban más kristályszerkezeti hibákat, például diszlokációkat is tartalmaznak. Ez csökkenti a szerkezeti tökéletesség fokát.
A legtökéletesebb kristályok a félvezető elektronikához gyártott szilícium buborékok, amelyek large egykristályok (azaz nincsenek szemcsehatárok); ezek csaknem diszlokációmentesek, és pontosan szabályozott koncentrációban tartalmaznak hibás atomokat.
A polimerek kristályosodása megfigyelhető egyes hőre lágyuló műanyagoknál. Az olvadék megszilárdulásakor a polimerben a molekulaláncok részleges igazodása következik be. A kristályosodási magok alapján a molekulaláncok összecsukódnak, és rendezett, lamelláknak nevezett területeket alkotnak.
Kérdése van?
Megfelelő termékek az Ön méréséhez
Kristályossági fok
A műanyagok tulajdonságait jelentősen befolyásolja a kristályosodásuk mértéke. Minél magasabb a kristályosodási fok, annál merevebb és erősebb, de annál ridegebb is egy öntött alkatrész.
A KristályosodásA kristályosodás a kristályok kialakulása és növekedése során végbemenő fizikai folyamat. E folyamat során kristályosodási hő szabadul fel.kristályosodás mértékét befolyásolja a kémiai szerkezet és a termikus előzmények, például a feldolgozás során alkalmazott hűtési körülmények vagy a hőkezelés utáni hőkezelés.
A K kristályosodási fok meghatározásához a mért ∆Hmeas olvadási entalpiát a teljesen kristályos anyagra vonatkozó ∆Hlit irodalmi értékhez viszonyítjuk.
K= ∆Hmeas / ∆Hlit
Hőtörténet: A termikus vagy mechanikai előzményeket a DSC-mérés 1. fűtési görbéje mutatja. A 2. fűtési görbe az anyagtulajdonságok meghatározására szolgál adott dinamikus körülmények között.
A kristályossági fok jelentősen befolyásolja a keménységet, a sűrűséget, az átlátszóságot és a diffúziót.
A tulajdonságokat azonban nem csak a kristályossági fok határozza meg, hanem a szerkezeti egységek mérete vagy a molekuláris orientáció is.
