Fogalomtár

Termikus korróziós vizsgálatok

A termikus korrózió vagy magas hőmérsékletű korrózió egy anyag (jellemzően fém) és a környező gázos légkör kémiai kölcsönhatása a melegítés következtében.

A korróziónak ez a nem galvanikus formája akkor fordulhat elő, ha egy anyagot olyan forró légkörnek tesznek ki, amely oxigént, ként, vizet vagy más olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek képesek oxidálni (vagy segíteni az OxidációAz oxidáció különböző folyamatokat írhat le a termikus analízissel összefüggésben.oxidációt) a vizsgált anyagot.

A magas hőmérsékletű korrózió termékei potenciálisan a kiindulási anyag előnyére fordíthatók. Az oxidok képződése a fémeken védőréteget képezhet, amely megakadályozza a további légköri támadást, így lehetővé teszi, hogy egy anyagot tartósan használjanak szobahőmérsékleten és magas hőmérsékleten is ellenséges körülmények között.

A termikus korróziós vizsgálatokat jellemzően termogravimetriás analízissel (TGA) végzik.

Az alábbi ábra több hevítési ciklust mutat be egy lógó acélmintán. Az acéllemezt 5 K/perc sebességgel melegítették 16% oxigént tartalmazó nitrogén atmoszférában. Az oxidáció (tömegnövekedés) minden egyes következő fűtési ciklusban csökken. A vizsgálat kezdetén a lemez felületén oxidáció következik be. Ez megfigyelhető az első fűtés korai kezdetén és a gyors tömegnövekedésben. Néhány fűtési ciklus után belső oxidáció következik be, amit a lassabb, diffúziófüggő tömegnövekedés jelez.

Ez az ábra több hevítési ciklust mutat egy függő acélmintán. Az acéllemezt 5 K/perc sebességgel melegítettük 16% oxigént tartalmazó nitrogén atmoszférában. Az oxidáció (tömegnövekedés) minden egyes következő fűtési ciklusban csökken. A vizsgálat kezdetén a lemez felületén oxidáció következik be. Ez megfigyelhető az első fűtés korai kezdetén és a gyors tömegnövekedésben. Néhány fűtési ciklus után belső oxidáció következik be, amit a lassabb, diffúziófüggő tömegnövekedés jelez.