08.05.2023 by Aileen Sammler

A műanyagok jelentősége az akkumulátorok energiatároló funkciója szempontjából

Két megvilágított, falra szerelt akkumulátor-tároló egység, kék villám grafikával, amely az energetikai innovációt hangsúlyozza.

A műanyagokat évtizedek óta széles körben használják az autóiparban, és egyre gyakrabban alkalmazzák az akkumulátorokban is: Már a kezdetektől fogva használták őket burkolatként, kábelként és csatlakozóként, de az energiatárolásban való fokozott felhasználásukkal az e-mobilitás térhódításában is meghatározó elemmé váltak.

A műanyagok szerepe az energiatárolásban

Az akkumulátorokban használt anyagok és szerkezeti elvek határozzák meg elsősorban az energiatárolási funkciójukat. A műanyagok jelentős szerepet játszanak ebben, még akkor is, ha közvetlenül nem alkalmazhatók elektromos vezetőként. Az akkumulátorok építésében szigetelőanyagként, elválasztó anyagként, házként és elektrolitmembránként használják őket, hozzájárulva a nagyobb kémiai stabilitáshoz és az akkumulátor élettartamához, valamint a biztonságos és hatékony teljesítmény biztosításához.

Példaként említhetők a lítium-ion akkumulátorok, amelyeket számos alkalmazásban, például okostelefonokban, laptopokban, elektromos járművekben és energiatároló rendszerekben használnak. A lítium-ion akkumulátorok katódjait és anódjait gyakran műanyaggal vonják be, hogy biztosítsák a szigetelést és a nem kívánt kémiai reakciók és a korrózió elleni hosszú távú védelmet. A mobilitási ágazatban a követelmények a hőstabilitásra is összpontosítanak.

Az akkumulátorokban különböző műanyagokat alkalmaznak, amelyek mindegyike más-más tárolási funkciót lát el. A következőkben áttekintést nyújtunk a legfontosabb műanyagokról és azok funkcióiról:

Az akkumulátor elektródáit el kell szigetelni egymástól a rövidzárlatok elkerülése érdekében. Erre a célra gyakran polimerekből, például polivinilidén-fluoridból (PVDF) vagy polietilénből (PE) készült bevonatokat használnak. Ezek az anyagok elektromosan szigetelnek és nagy kémiai ellenállással rendelkeznek, hogy megvédjék az elektródákat például az elektrolit által okozott korróziótól.

A kötőanyag segít összetartani az aktív anyagot (például fémoxidot vagy grafitot) az elektródban, hogy biztosítsa az integritást és a stabilitást a ciklus során. A lítium-ion akkumulátorokban és üzemanyagcellákban gyakran alkalmazzák a PVDF-et, mivel jó tapadással rendelkezik az elektródákhoz, valamint magas mechanikai szilárdsággal még magas hőmérsékleten is. Az üzemanyagcellákban a politetrafluoretilént (PTFE) és a polifenilén-oxidot (PPO) is alkalmazzák alacsony súrlódási együtthatójuk miatt. A redoxi áramlásos akkumulátorokban poliakrilnitrilt (PAN) alkalmaznak, mivel nemcsak a jó tapadáshoz, hanem az elektródák stabilizálásához is hozzájárul.

A szeparátorok az akkumulátorban az elektródák közé helyezett filmek vagy membránok, amelyek a rövidzárlatok megelőzésére szolgálnak. Nagy áteresztő képességgel kell rendelkezniük az ionok számára, hogy az elektrolit áramlását lehetővé tegyék, de az elektronok számára átjárhatatlanok legyenek. Erre a célra gyakran használnak polipropilénből (PP) vagy polietilénből (PE) készült extrudált műanyag fóliákat, amelyek nagy mechanikai szilárdsággal és jó szigetelési tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor hatékony szigetelést biztosítanak az elektronok ellen. A száraz eljárás során a PVDF-et bevonatként egy szintetikus szálakból készült nem szőtt szövetre viszik fel, majd magas hőmérsékleten, nyomás alatt megolvasztják és összepréselik. A száraz eljárás mellett a poliszulfon (PS) a nedves eljárás során jön szóba, amelyben egy oldatot visznek fel egy műanyag nem szőtt szövetre. A nedves eljárás nagyobb porozitású és homogénebb pórusmérettel és eloszlással rendelkező szeparátorokat eredményez. Ezek vékonyabbak, de kevésbé szilárdak, mint a száraz eljárással előállított elválasztók.

Az akkumulátor házának mechanikai stabilitást és elektromos szigetelést kell biztosítania az elektródák és az elektrolit védelme érdekében. Itt gyakran alkalmaznak műanyagokat, például akrilnitril-butadién-sztirolt (ABS) vagy polikarbonátot (PC), mivel ezek nagy szilárdsággal és ütésállósággal rendelkeznek, és megvédik az akkumulátort a környezeti hatások vagy az elektromos mezők okozta károsodástól.

Az üzemanyagcellákban a perfluorozott ionomerek protoncserélő membránként (PEM) használatosak. Ezek a műanyagok nagy protonvezetőképességgel és jó kémiai és termikus stabilitással rendelkeznek, ami alkalmassá teszi őket az üzemanyagcellákban való alkalmazásra. A PEM-eknek nagy gázáteresztő képességgel kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi az oxigén és a hidrogén szállítását. A redoxi áramlásos akkumulátorokban poliszulfonból vagy polivinil-kloridból (PVC) készült ioncserélő membránokat alkalmaznak. Ezek a műanyagok jó ioncserélő kapacitással és nagy kémiai stabilitással rendelkeznek, így ideálisak az agresszív elektrolitokban való felhasználásra. A membránoknak nagy mechanikai szilárdsággal is rendelkezniük kell, hogy ellenálljanak az akkumulátorban folyó folyadék áramlásának. A két alkalmazásban a membránok közötti jelentős különbség a funkcionalitásukban rejlik. Az üzemanyagcellákban a PEM-ek elektrolitikus membránként szolgálnak, elválasztják az anódot és a katódot, és lehetővé teszik a protonok áramlását, hogy az elektromos áram áramlását lehetővé tegyék. A redoxi áramlású akkumulátorokban az ioncserélő membránok választják el az elektrolitoldatokat, és lehetővé teszik az ionáramlást a két elektróda között.

Egy zöld villámmal ellátott akkumulátor digitális illusztrációja, amely az energiatárolást és a műanyagok szerepét jelképezi az akkumulátortechnológiában.

A NETZSCH hőelemző készülékek és reométerek segítenek meghatározni az akkumulátorokban felhasználható műanyagok ideális tulajdonságait

Íme néhány példa:

A hőelemzés a műanyagok hőtani tulajdonságainak jellemzésére szolgál, mint például az Olvadási hőmérsékletek és EnthalpiákEgy anyag fúziós entalpiája, más néven látens hő, annak az energiabevitelnek, jellemzően hőnek a mértéke, amely ahhoz szükséges, hogy egy anyag szilárd állapotból folyékony állapotba kerüljön. Egy anyag olvadáspontja az a hőmérséklet, amelyen szilárd (kristályos) állapotból folyékony (izotróp olvadék) állapotot vált.olvadási hőmérséklet, az üvegesedési átmeneti hőmérséklet, a KristályosodásA kristályosodás a kristályok kialakulása és növekedése során végbemenő fizikai folyamat. E folyamat során kristályosodási hő szabadul fel.kristályosodás és a Hővezető képességA hővezető képesség (λ, mértékegysége W/(m-K)) az energia - hő formájában történő - szállítását írja le egy tömegtestben a hőmérséklet-gradiens hatására (lásd az 1. ábrát). A termodinamika második törvénye szerint a hő mindig az alacsonyabb hőmérséklet irányába áramlik.hővezető képesség. Például az Olvadási hőmérsékletek és EnthalpiákEgy anyag fúziós entalpiája, más néven látens hő, annak az energiabevitelnek, jellemzően hőnek a mértéke, amely ahhoz szükséges, hogy egy anyag szilárd állapotból folyékony állapotba kerüljön. Egy anyag olvadáspontja az a hőmérséklet, amelyen szilárd (kristályos) állapotból folyékony (izotróp olvadék) állapotot vált.olvadási hőmérséklet, amely differenciál pásztázó kalorimetriával (DSC) mérhető, fontos szerepet játszik az akkumulátor-szeparátorok fejlesztésében. Ha a szeparátor magas hőmérsékleten megolvad, és az elektródák rövidzárlatot szenvednek, az termikus reakcióhoz és az akkumulátor üzemi hőmérsékletének növekedéséhez vezethet. Az üzemi hőmérséklet növekedése befolyásolhatja az akkumulátor teljesítményét és élettartamát az akkumulátoron belüli kémiai reakciók felgyorsítása és az elektrolit Bomlási reakcióA bomlási reakció egy kémiai vegyület szilárd és/vagy gáznemű termékeket képező, hő hatására lejátszódó reakciója. bomlásának felgyorsítása révén.

Atermogravimetriás analízist (TGA ) a műanyagok stabilitásának vizsgálatára használják a működési tartományukban megnövekedett hőmérsékleten.

A dinamikus mechanikai elemzés (DMA ) alkalmazható a hosszú távú teljesítmény előrejelzésére szobahőmérsékleten vagy megnövelt hőmérsékleten.

A reológiai vizsgálatok segítenek meghatározni a műanyagok ideális tulajdonságait az akkumulátorokban való felhasználáshoz. Az anyagok áramlási viselkedésének elemzésével jellemezhető a műanyagok viszkozitása, rugalmassága és képlékenysége. A viszkozitás például alapvető fontosságú az elektródák bevonatainak fejlesztésénél, mivel befolyásolja, hogy a bevonat mennyire egyenletesen kerül fel, és mennyire jól tapad.

Akkumulátor-alkalmazások a NETZSCH Analizálása és tesztelése által

A NETZSCH Analyzing and Testing termoanalitikai műszerek és reométerek átfogó termékportfóliójával támogatjuk Önt az akkumulátorában felhasználható tökéletes anyagok meghatározásában és kiválasztásában. Szakértőink több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, és Önnel együtt megtalálják a megfelelő megoldást az Ön egyedi alkalmazásához.

Ossza meg ezt a cikket:

AI Overview
An error occurred. Please try again.