Fogalomtár

Termelési feszültség

A folyási feszültséget úgy határozzák meg, mint azt a feszültséget, amely alatt nem következik be áramlás; a szó szoros értelmében nyugalmi állapotban gyenge szilárd anyagként, folyékony anyagként viselkedik, amikor folyik.

Számos nyíróvékony folyadékot úgy tekinthetünk, hogy mind folyékony, mind szilárd tulajdonságokkal rendelkezik. Nyugalmi vagy közel nyugalmi körülmények között ezek a folyadékok képesek intermolekuláris vagy részecskék közötti hálózatokat kialakítani a polimerek összefonódása, a részecskék társulása vagy más kapcsolódó kölcsönhatás eredményeként. E hálózati struktúra jelenléte az anyagnak túlnyomórészt szilárdtest-szerű, rugalmassággal kapcsolatos tulajdonságokat kölcsönöz. Ennek szilárdsága közvetlen kapcsolatban áll a hálózatot összetartó molekulák vagy részecskék közötti erőkkel (kötőerő), és így a folyáshatárral.

Ha a folyáshatárnál kisebb külső feszültséget alkalmazunk, az anyag rugalmasan deformálódik. Ha azonban a külső feszültség meghaladja a folyáshatárt, a hálózati szerkezet összeomlik, és az anyag folyékony halmazállapotúként kezd el folyni.

A modern reométerek számos előnnyel rendelkeznek a korai viszkoziméter típusú közvetett (extrapolált) folyáshatár-mérésekkel szemben. A NETZSCH Kinexus rotációs reométere az anyagtípustól függően több különböző módszert kínál a folyáshatár számszerűsítésére. Általában a közvetlen folyási feszültség mérése jól működik a mintára közvetlenül alkalmazott feszültség növelésével, amíg az anyag folyik.