módszerek
Dielektromos elemzés (DEA)
A dielektromos analízis (DEA), más néven dielektromos hőelemzés (DETA), egy olyan technika, amellyel a hőre keményedő gyanták, ragasztók, festékek, kompozitok és más típusú polimerek vagy szerves anyagok viszkozitásának és keményedési állapotának változásait lehet nyomon követni a dielektromos tulajdonságaik változásainak mérésével.
A DEA a leghatékonyabb mérési technika a kritikus, láthatatlan, az alkatrész minőségét meghatározó, formába történő keményedéshez.
- A gyógyulás mértékeA keményedés mértéke a térhálósodási reakciók (keményedés) során elért konverziót írja le. A gyógyulás mértéke
- Gélpont
- Folyási viselkedés
- Reaktivitás
- Keményedés ellenőrzése
- Diffúziós tulajdonságok
- Üvegesedési hőmérséklet
- Folyamatfelügyelet és optimalizálás
- Öregedés
- Bomlási hatások
A működési elv összhangban van az impedanciamérés működési elvével. Egy tipikus vizsgálat során a mintát két elektródával (a dielektromos érzékelővel) hozzák érintkezésbe.
Amikor szinuszos feszültséget alkalmazunk, a mintában lévő töltéshordozók mozgásra kényszerülnek: a pozitív töltésű részecskék a negatív pólus felé vándorolnak és fordítva. Ez a mozgás szinuszos áramot eredményez fáziseltolódással.
ADEA 288 Ionic frekvenciatartományában (1 MHz-ig) a töltéshordozók főként ionok (gyakran katalizátorként vagy szennyeződésként vannak jelen), és emellett az elektromos térben dipólusigazodás is történik.
A válaszjelek - áram és fáziseltolódás - az ion- és dipólusmobilitás függvényei. Ez az összefüggés teszi a dielektromos (termikus) analízist ideális módszerré a keményedési folyamat nyomon követésére, ahol a minta viszkozitása drasztikusan növekszik. Ennek következtében a töltéshordozók mozgékonysága csökken, ami az amplitúdó megfelelő csillapodását és a keletkező jel megnövekedett fáziseltolódását okozza.
A mintára gerjesztő feszültséggel létrehozott külső elektromos mezőt alkalmaznak, és az anyagon keresztül áram formájában megjelenő választ mérik.
A dipólusok egymáshoz igazodnak, és az ionok az ellentétesen töltött elektróda felé mozognak, ami a permittivitás ε' és a veszteségtényező ε'' értékén látható. A minta jellemzői alapján a gerjesztés és a válaszjel közötti időeltolódás érzékelhető, amely a feszültséggel és az árammal együtt lehetővé teszi a dielektromos nagyságok kiszámítását.
Részletesen ez információt szolgáltat a következőkről:
- Az áramlási viselkedés
- Reaktivitás
- A keményedés előrehaladása
A veszteségtényező és az ionviszkozitás egy kétkomponensű epoxiragasztó gyógyulási folyamatát mutatja szobahőmérsékleten. A legjobb folyási viselkedés a legalacsonyabb viszkozitási értéknél 1,9 percnél érhető el, a keményedés előrehaladása 11 percnél ér véget. Az ionvizkozitás növekedésének meredeksége leírja a reakcióképességet a keményedés előrehaladása során.